Folytatódó hiányok – Erlich Gábor és Karas David kiállítása

2019. augusztus 27 – szeptember 27.

Megnyitó: 2019. augusztus 27., 19:00

Karas David és Erlich Gábor közös kiállításukon az egykori gellérthegyi barlanglakások (Karas) és egy általános iskolai farsang (Erlich) emléktöredékeiből kiindulva az egyéni és kollektív emlékezet működését vizsgálják – a kettő különválaszthatóságát, a személyesség vagy személytelenség mibenlétét is megkérdőjelezve. Mi az, ami összeköt, és mi az, ami elválaszt minket az előttünk száz évvel ugyanezt a várost lakóktól, vagy attól, akik évekkel, évtizedekkel ezelőtt mi magunk voltunk? Milyen kapcsolatba tudunk kerülni az archív képeken felbukkanó ismeretlenekkel, és mit kezdjünk saját gyerekkori képeink esetleges idegenségével?

Erlich Gábor: # Orbit 2, 2019, film still.

A múltból fennmaradt kiragadott, megörökített pillanatok nem egy lineáris időfelfogás magunk mögött hagyott egységeként jelennek meg Karas és Erlich munkáiban. Nem zárványok, hanem kibomlanak térben és időben: ugyanakkor az így körülöttük létrejövő narratíva sem folytonos, nem mentes a hiányoktól. A kibontakozó történetekben azonban ezek nemcsak légüres térként és időként jelentkeznek, hanem az áthidalás, az összekapcsolás új lehetőségeire is alkalmat adnak. Így például arra, hogyan állítható össze egy saját jogán soha meg nem írt történet más, megörökített történetek “melléktermékeiből”; illetve hogyan írható újra egy váratlanul előhívódott múltbeli kép. A Folytatódó hiányok kiállítás a felejtés és emlékezés mint egymással összefonódó folyamatok dinamikájával, a kettő közti mozgással foglalkozik: hol húzódnak a szakadások, és hol kötődnek össze váratlanul az elszakadt (vagy soha össze se tartozó) szálak?

Kurátor: Juhász Anna Mária

Az egykori 923-as számú ház a mai Sziklakápolna helyén. Jobbra kilátás a pesti rakpart felé. Távolabb az Egyetemi templom tornyai. Klösz György: Nr. 54 Blocksberg Höhle, 1880 körül, Fővárosi Szabó Ervin Képtár Budapest Gyűjteménye. Forrás: https://bpkep.fszek.hu/CorvinaWeb?action=onelong&recnum=760890&pos=3

Erlich Gábor (1986) 2014-ben végzett az MKE Intermedia tanszékén. Kutatásában a baloldali kultúrakritika lehetőségeivel foglalkozik. A nemzetközi baloldal (kultúr)kritikai elméleteit vizsgálja a közép-kelet-európai régió félperifériális helyzetének tükrében.

„Arra próbálok választ találni, hogy hogyan tölthet be a művészeti gyakorlat olyan szubverzív, kritikai pozíciót, ami nemcsak a tőke transznacionális hálózatai által uralt világ megértésére, de bizonyos helyzetekben az elnyomó hatalmi alakulatok kicselezésére/megváltoztatására is képes lehet. Egy Somogy megyei faluban nőttem föl munkáscsaládban, _orbit_ című sorozatomban arra az útra reflektálok, amin azóta haladok.” 

 

Karas David (1987) 2014-ben diplomázott az MKE Intermedia tanszékén, 2015-2018 között a Doktori Iskola hallgatója volt. Korábban több aktivista csoport önkéntese, 2015 decembere óta a Gólya Szövetkezet tagja.

“2013-ban fotóztam először olyan kunyhókat, amiknek a kilakoltatását és lebontását elrendelte a helyi önkormányzat. Utána még évekig részt vettem sok hasonló esemény dokumentálásában, miközben napi szinten jártam dolgozni a Rottenbiller utcai FKSE-be. Ebben az időszakban bukkantam rá Békés István Szegény ember gazdag városban (1973) című könyvében arra, hogy ebben az utcában nyílt meg 1883-ban a kor legmodernebb hajléktalanszállója, amit 13 évvel később a környék lakói városképi és funkcionális érvekre hivatkozva bezárattak. Sokat gondolkoztam azon, hogy bármit változtatott volna-e a jelenen, ha a száz évvel ezelőtti szegénypolitikáról olyan és annyira hozzáférhető vizuális dokumentáció maradt volna fent, mint például az A Város Mindenkié 2010-es években végzett munkájáról; hogy jelentene-e bármit, ha nem csak egy helytörténeti gyűjteményben találkoztam volna a Rottenbiller utcai hajléktalanszálló történetével, aminek épülete mellett minden nap elsétáltam.”