Józan Adrienn: Nyár elhalasztva

Azt gondoljuk, az élet alapvető tényeiről már mindent elmondtak, azokról mindent tudunk:
születés, szerelem, élet, halál. Egészen addig, amíg saját magunk meg nem tapasztaljuk, amíg
meg nem érint minket. Akkor kiderül, hogy nincsenek pontos szavak arra a teljesen egyéni,
egyedi élményre, amik mi vagyunk, csak közhelyek, amelyek nem fejezik ki, amit átélünk.
Mert képek vannak, hangok, tapintás, szaglás, mivel teljes testünkkel vagyunk benne
mindenben, nem csak a tudatunkkal. A testet meg hogyan lehet elmondani, kifejezni? Hiszen
az érzés az belül van, a bőr, a hús felszíne nem beszél, nem mutat meg semmit.

Józan Adrienn megtapasztalt valamit, eljutott egy olyan határra, ahonnan még vissza tudott
fordulni, vissza tudták fordítani. Életben maradt.
Megpróbálkozott ő is a szavakkal, de igazából a képek lettek fontosak, azok tudják
valamennyire átadni a teljes testi és lelki szenvedést, a halálhoz való közel kerülés dermesztő
élményét. Amihez nagyon közel kerülünk, azt már szinte belülről is átéljük, benne vagyunk.
Onnan visszatérni olyan, mint egy újjászületés. Minden másmilyennek tűnik egy kicsit, saját
magunk is. Minden tapasztalat egy új ablak arra, aki vagyunk, aki lehetnénk.

Józan Adrienn, mint egy különös pillangó, át-és visszaváltozott.
Eltűnt egy nyár, de visszajött az összes többi.

Kurátor: Cséka György

A kiállítást megnyitja: Józan Adrienn és Cséka György

***

Adrienn Józan: Summer Cancelled

We tend to believe that everything has already been said about the fundamental facts of life
– we think we know all there is to know: birth, love, life, death. Until the moment we
experience them ourselves, until they touch us personally. Then we realize that there are no
exact words for the deeply individual, unique experience that we are. Only clichés remain,
and they fail to express what we truly go through.

Because what remains are images, sounds, touch, scent – we live through everything with
our entire body, not just our consciousness. But how can the body be described or
expressed? The feeling is inside; the skin, the flesh do not speak, do not show anything on
the surface.

Adrienn Józan went through something. She reached a boundary from which she was still
able to turn back – or be turned back. She survived.

She also tried to find words, but ultimately, it was the images that mattered. They are the
ones that can convey something of the full bodily and emotional suffering, the chilling
experience of being close to death. And when we get that close, it’s almost as if we
experience it from the inside – we are inside it. Coming back from there is like being born
again. Everything seems a little different afterward – including ourselves. Every experience
becomes a new window into who we are, or who we might become.

Adrienn Józan, like a strange butterfly, has transformed and re-emerged. One summer disappeared, but all the others returned.

Curated by György Cséka

Opening by: Adrienn Józan and György Cséka