Sugár János alkotói pályáján a nyilvános tér, a mozgókép és a média különféle kísérleti formái egyaránt helyet kapnak. Munkásságát a PST (public art – street art – taktikus média) gyűjtőfogalommal írják le, közös bennük a zavarkeltés, a kontextus eltolás, az időbeliség és a folyamatos kérdésfeltevés: mi az, ami a múltban jelentéktelennek tűnt, de ma új fényt kap? Mozgóképes tevékenységének megállóit három hét alatt, három blokkon keresztül ismerhetjük meg.
Ma, amikor minden zsebben ott lapul egy rögzítésre alkalmas eszköz, szinte elképzelhetetlennek tűnik, mennyire más volt a hozzáférés néhány évtizeddel ezelőtt. Ez a különbség kulcsfontosságú ahhoz, hogy értsük a ‘90-es, 2000-es éveket. Ez a kiállítás és vetítés-sorozat egy első próbálkozás Sugár kísérleti filmes múltjának feldolgozására és újrakontextualizálására. Nemcsak arra hív, hogy újra felfedezzük a mozgókép történetének egy fontos fejezetét, hanem arra is, hogy közösen gondolkodjunk arról, hogyan is fogyasztunk mozgóképet.
Sugár János a Magyar Képzőművészeti Főiskola szobrász szakán diplomázott, 1979–1986 között tagja volt az Erdély Miklós vezette INDIGO Csoportnak ,1985-től a Balázs Béla Stúdió (BBS) tagja, majd 1990 és 1995 között vezetőségi tagja, 1994 és 1996 között a MetaFórum konferencia-sorozat társszervezője volt. Részt vett 1991-ben a São Paulo-i Biennálén, 1992-ben a kasseli Documentán, majd 1996-ban az 1. Manifestán Rotterdamban.