Azt gondoljuk, az élet alapvető tényeiről már mindent elmondtak, azokról mindent tudunk:
születés, szerelem, élet, halál. Egészen addig, amíg saját magunk meg nem tapasztaljuk, amíg
meg nem érint minket. Akkor kiderül, hogy nincsenek pontos szavak arra a teljesen egyéni,
egyedi élményre, amik mi vagyunk, csak közhelyek, amelyek nem fejezik ki, amit átélünk.
Mert képek vannak, hangok, tapintás, szaglás, mivel teljes testünkkel vagyunk benne
mindenben, nem csak a tudatunkkal. A testet meg hogyan lehet elmondani, kifejezni? Hiszen
az érzés az belül van, a bőr, a hús felszíne nem beszél, nem mutat meg semmit.
Józan Adrienn megtapasztalt valamit, eljutott egy olyan határra, ahonnan még vissza tudott
fordulni, vissza tudták fordítani. Életben maradt.
Megpróbálkozott ő is a szavakkal, de igazából a képek lettek fontosak, azok tudják
valamennyire átadni a teljes testi és lelki szenvedést, a halálhoz való közel kerülés dermesztő
élményét. Amihez nagyon közel kerülünk, azt már szinte belülről is átéljük, benne vagyunk.
Onnan visszatérni olyan, mint egy újjászületés. Minden másmilyennek tűnik egy kicsit, saját
magunk is. Minden tapasztalat egy új ablak arra, aki vagyunk, aki lehetnénk.
Józan Adrienn, mint egy különös pillangó, át-és visszaváltozott.
Eltűnt egy nyár, de visszajött az összes többi.
Kurátor: Cséka György
A kiállítást megnyitja: Józan Adrienn és Cséka György